Megszületett első gyermekünk, ami már magában nem volt egy könnyű dolog, hiszen az eddigi megszokott életünk teljesen átrendeződött, a feje tetejére állt. Minden percünket az újszülötthöz igazítjuk, ő lett a személyes koordinátorunk. De megváltozott még egy fontos dolog, már nem mi vagyunk a legfontosabbak, hanem az új kis jövevény. Ő vonzza az összes figyelmet, érdeklődést és törődést.
Gondoljunk csak bele ebbe, hogy ezt mi felnőttek hogyan éljük meg. Vannak anyukák, akik szülés utáni depresszióban szenvednek és természetesen vannak az apukák, akik hasonló érzelmi állapoton mennek keresztül. De mind mögött egy érzelem húzódik, az pedig leegyszerűsítve: a féltékenység.
Féltékenyek vagyunk és egyben egy kicsit haragszunk a babára, hogy így megváltoztatott mindent, és elvette tőlünk azt, aki eddig a legfontosabb volt számunkra: saját magunk. Az apa oldaláról a féltékenység és a harag abból ered, hogy elvette tőlük azt a személyt, aki eddig csak velük törődött és dédelgette.
Milyen érdekes szó ez a féltékenység és mennyi érzelem társul mellé?!
Ha bennünk ennyi mindent elindított egy édes, drága kisbaba érkezése, akkor vajon mennyi mindent okoz ez egy testvérnek ? Főleg ha Ő az ELSŐ !
Mi felnőttek hamarabb túl tudjuk magunkat tenni azon, hogy lejjebb kerültünk a ranglétráról. De hogyan viselkedik egy gyerek?
Persze először nagyon érdeklődik, már meséltek neki korábban arról, hogy mi fog történni, de amíg a saját bőrén nem tapasztalja, addig ez csak egy mese, egy ajándék, amit vár, feltétel nélkül, hiszen az imádott anya mondja.
A meglévő kicsi mellé megérkezik a még kisebb, az új családtag és felforgatja a kialakított rendet és szokásokat. Az addigi, kizárólagos figyelem akarva-akaratlan elterelődik a "régi" gyerekről, akinek fáj, hogy osztoznia kell az anyán, lelkileg és fizikailag egyaránt.
Az első gyerek mindig erősebben kötődik az anyához, hiszen Ő kapta az egyetlen figyelmet és szeretetet. Nem kellett osztoznia mással. De ez mind egy csapásra megváltozott. Ő nem szeretné ezt a változást. Mindent vissza akar csinálni. Azt szeretné ha csak rá figyelnének, a nagyszülők csak róla kérdezősködnének és csak Ő kapna ajándékokat, meg dédelgetést, ölelést, puszikat. Szeretné, ha nem lenne, ha minden úgy lehetne, mint korábban volt. Azt szeretné, hogy vigyék vissza oda ezt a kis jövevényt, ahonnan hozták. Fantáziájában ott a tudattalan aggódás, hogy vajon ő nem volt elég jó és ezért hoztak egy másik gyereket? Jó akar lenni, de ahhoz el kellene vinni, tüntetni az "ellenséget".
A gyermeken tehát eluralkodik a félelem, hogy ővele már senki nem törődik, őt már talán nem is szeretik az anyuék, és emiatt dühös lesz a kistestvérre, a szülőkre, az egész világra.
Sok törődéssel, beszélgetéssel sokat segíthetünk első szülöttünknek, bevonhatjuk a kistestvér minden napi rutinjába. Nem emlegessük neki, hogy
“ Te már nagy gyerek vagy, meg kell értened....... “
Nem Ő megint az a kicsi pólyás baba, mint amilyen most a tesó. Minden áron magára akarja vonni a figyelmet.
Homeopátiával nagyon sokat segíthetünk gyermekünknek ebben a nehezebb időszakban.
Agresszió kezelése:
Ha a gyerek agresszív lesz és elkezd verekedni, harapni: Hyosciamus
Ha a gyerek agresszív, de direkt rosszindulatúan közeledik a babához: Lachesis
Ha a gyerek dühös és önkényesen viselkedik: Lycopodium
Újra baba akar lenni:
Ha a gyerek azt akarja, hogy őt is ringassák, dédelgessék, mintha újszülött lenne: Saccharum
Ha a gyerek állandóan az ölünkben akar lenni vagy cipeltetni akarja magát: Nux-moschata
Ha a gyerek állandóan másokon csüng, ezzel keltve fel magára a figyelmet: Phosphor, Pulsatilla
Ha újra bepisil vagy vissza szokik a pelenkára: Lachesis
