Előfordul, hogy gyermeknek hyperaktív viselkedése van, rohangál, verekszik, zavarja az óvodai vagy iskolai munkát, kényszer mozdulatai vannak, esetleg agresszív megnyilvánulásai is lehetnek, melyek nem minden esetben csak azt jeleni, hogy a gyermek a társaival szemben lép fel egy kicsit ingerültebben, hanem saját magát is ütheti, haraphatja, vagy éppen tépkedi a bőrét vagy a haját.

Ekkor a gyermek megkapja azt a diagnózist hogy ADHD-s vagy SNI-s, tehát saját nevelési igényű a gyermek.

Ettől sok szülő megnyugszik, mert az iskolában így máshogyan fognak a tanárok viselkedni az osztályzást illetően, de még mindig ott van a kérdés, hogy ezt hogyan lehet kezelni? Mert ugye kezelni kell, mivel ez a viselkedés forma se a gyermeknek, se a szülőnek, se a közösségnek nem jó, de őszintén megvallva a gyermek szenved tőle a legjobban, még akkor is ha ezt nem tudja kifejezésre juttatni verbálisan, viszont kinyilvánítja a cselekedeteiben.

Hiszen ezek az eltérő viselkedés formák, mind-mind egyfajta segítség kiáltások a gyermek részéről. Nem tudja kontrollálni tovább a feltornyosult ingereket, elfogy a türelme, elfogy az önkontroll képessége és kiborul.

Tulajdonképpen az, hogy valakinek elfogy a türelme az még nem egy patológia. Mindenkinek véges a türelme és sok mindenen is tudunk kiborulni, csak nem mindegy, hogy hányszor, milyen gyakorisággal és milyen impulzivitással.

A 21. században nem könnyű a viselkedés zavaros gyermekek kezelése, hiszen az agy nagyon sok impulzusnak van kitéve, nagyon sok helyről jön az információ, és egyszerre sok. Gondoljunk csak bele hogy pár másodperc alatt mennyi inger ér minket : külső hangok, autók zaja, beszéd, belső hang stb.. És akkor még meg sem említettem a mobil telefon, táblagép, számítógépes játékok ingereit. Ha lehetne osztályozni a napi élet ingerei és a netes ingereket, akkor az élet kapna egy 1est és a netes ingerek kapnának 100-at. De nemcsak a netes ingerek borzasztóan aktívak és invazívak, hanem pl az iskolában egy interaktív tábla is. Ezek a rezgések amik a képernyőkről jönnek a gyermek felé, mind-mind terhelik az agyi működést.

De nemcsak egy ingerültebb, hevesebb viselkedés formába torkollhat a türelemvesztéssel járó  “kiakadás”.

Lehet, hogy a pólus másik végére jellemző viselkedés jelentkezik, ami egy befelé fordulás, depresszív hangulat. Itt sajnos sokkal komolyabbak az önpuszító cselekedetek, mint akár a saját maga vagdosása, saját magának szándékosan okozott fájdalom keresése. Számos esetben láttam, hogy a gyermek saját magát véresre haraphatja. De ez inkább egy érettebb gyermekkorra jellemző állapot.

A kisebbeknél láthatunk olyat is, hogy nem szűnik meg az éjszakai ágybavizelés, vagy akár a bekakilás napközben.

A pandémiás időszak sem kedvezett senkinek, beleértve a gyermekeket is. Sok gyermek nehezen integrálódik vissza a közösségbe és nagyon sokan félnek is vissza integrálódni. Jobban megy a “neten a haverozás”, hamarabb és könnyebben alakítanak ki barátságokat a interneten. Ettől még inkább elmagányosodnak, és ha aktív társadalmi életet kell élni, arra reagálhatnak agresszívan vagy éppen depresszív módon.

Az ADHD egy kicsit más mint egy viselkedés zavar. Nagyon sokszor összetévesztik ezt a két állapotot.

A viselkedés zavar az az, amit fentebb említettem. Tehát abban az esetben tényleg egy viselkedés zavarról beszélünk.

Az ADHD-nál a hyperaktív viselkedés társul tanulási zavarral. Az első esetben nincs tanulási zavar. Ott nincs probléma a tanulással csak a figyelem elkalandozással. Nagyon sokszor ezek a gyermekek igen jó jegyeket kapnak, ha oda tudnak figyelni, mert nincs probléma a felfogó képességükkel.

Az ADHD esetében van probléma a felfogó képességgel. Láthatunk beszédzavart, diszleksziát, diszkalkúliát, szöveg értési nehézségeket, írás problémákat.

Tehát az ADHD-nál egy hyperaktív viselkedési forma társul egy tanulási nehézséggel.

A homeopátia szempontjából a diagnózis, egy diagnózis, de erre még nem tudunk szert ajánlani. A homeopátiánál nagyon fontos a viselkedési megnyilvánulások, melyek a gyermek tünetei. Vagy éppen a tanulási zavarokban sem feltétlen a diszkalkulia, lehet, hogy csak szövegértési probléma van. Tehát a homeopátiánál nem tudunk csak a diagnózisra alapozni, itt sokkal mélyebb tünetekre van szükség. Sokkal mélyebbre kell ásnunk, hogy megtaláljuk a gyermekre illeszkedő homeopátiás gyógyszert.

Tapasztalatom alapján homeopátiával nagyon szépen kezelhetőek a gyermekek és gyönyörűen egy harmónikus, kiegyensúlyozott állapotba tudja őket vissza billenteni.

A homeopátiás szer szedése mellett nem alakulnak ki mellékhatások, nem okoz hozzászokást, nem okoz nyugtatóhoz hasonlító mellékhatást.

A homeopátia egy kiegyensúlyozott, egészséges állapotba billenti vissza a gyermeket.

A kérdést sokszor megkapom, hogy mennyi ideig kell szedni a homeopátiát. A válaszom mindig az, hogy gyermekre válogatja. Van olyan kis páciensem, aki már 5 éve szedi a homeopátiát napi rendszerességgel, de van olyan is aki 2-3 év után átállt egy havi 1x-i adagra. Aztán van olyan is, aki már átlépett a felnőtt korba, hogy félévente adok egy homeopátiás támogatást.

A lényeg az, amire minden szülőnek felhívom a figyelmét, hogy szoros kapcsolatot ápoljunk, mert ahogy minket is sok inger ér és befolyásolja a hangulatunkat, úgy ez a gyermek esetében sokkal intenzívebb és gyorsabban kell reagálnunk a homeopátiás kezeléssel ezekre a kilengésekre. Mert kilengések mindig előfordulhatnak a kezelés első szakaszában, de sokkal lágyabban, melyek aztán szépen el is múlnak.

A múlt héten lebetegedtünk a gyerekekkel. Kezdte először a lányom azzal, hogy fáj a torka és be van dugulva az orra. Szeretné kifújni, de nem tudja, mert be van dugulva. Azután folytatta a fiam. Fáj a torka és be van dugulva az orra. Egy kicsit fáj a feje is, de lehet, hogy az az időjárás változás miatt van. Nem tudja. A lányom is fejfájásról panaszkodik másnap. Gondoltam bele nézek ugyan már a torkukba, hogy mi is ott a helyzet. Semmi extra piros színt nem láttam, egy kis rózsaszín elszíneződést, de semmi több. Nem tudtam nagyon miben megkapaszkodni, elkezdtem adagolni nekik a Ferrum-phosphoricumot. A Ferrum-phosphoricum az első szer amit be lehet adni, ha nem tudjuk, hogy mi van, de olyan mintha kezdene kialakulni valamilyen betegség.  Estére azt mondták, hogy jobban vannak, egy kicsit fájdogál ugyan a torkuk, de nem törődnek vele. Ok gondoltam én naív anya, hogy biztos egy kis korai iskolai kimerülés 🙂

Másnap aztán mind a kettő panaszkodással ébredt. A lányom köhög és fújja az orrát, a fiam köhög és fújja az orrát. Ez nekem, mint homeopatának még nem sokat mond, csak azt, hogy baj van. De mivel jól ki vannak  képezve, elkezdték ecsetelni a tüneteket. A lányom: Este nagyon sokat köhögtem, szárazon, ki is kellett nyitnom az ablakot, hogy bejöjjön a friss levegő, mert attól elmúlt a köhögésem. Az orrom este be volt dugulva, de reggel bőven ki tudtam fújni. Jött belőle sok sárgás váladék.  A fiam: Este szárazon köhögtem, az orrom be volt dugulva. Semmi nem volt jó, de aztán vissza aludtam és nem tudom köhögtem-e tovább. Most borzasztó gyenge vagyok, legszívesebben vissza bújnék az ágyba. Megfigyeltem a gyerekeket és azt vettem észre, hogy a lányom állandóan ki akar menni a friss levegőre. Hol szárazon, hol hurutosan köhög. Az orrából jön a sárgás váladék, de nem mindig. Valamikor átlátszó. A fiamnál a leglátványosabb  a gyengeség volt. Szóval a tünetek ( torokfájdalom, nátha )  elég hasonlóak, de észre vehető azért a különbség is. A fiam elfeküdt és gyengének érzet magát, azért választottam neki a Gelsemiumot. A lányom a szabad levegőre vágyott és nagyon változók voltak a tünetei. Egyszer ilyen, máskor olyan. Ez a Pulsatilla.  Pár nap alatt szerencsére ki is jöttek a betegségből, de a hab a tortán, hogy én is lebetegedtem. Fájt a torkom és be volt dugulva az orrom. Nem jött belőle semmi, csak vizes váladék. Elkezdtem később, elég hamar, szárazon is köhögni. Legyengültem, semmihez nem volt kedvem, csak a fekvéshez. Na ne hogy már saját magamat ne tudjam kigyógyítani -  gondoltam - ezért én is számba vettem az összes tünetemet. Azon töprengtem, hogy mi az amit most nagyon szívesen betennék egy zsákba, hogy vigyék el, de jó messzire. A csontfájdalom. Annyira fájt az összes csontom, a combom, a kezem kis csontjai, az ízületem, az orr csontom,  ha ez nem lenne sokkal könnyebb lenne. Szóval beadtam magamnak az Eupatoriumot.  Pár nap alatt én is  rendbe jöttem, és most már mind a hárman egészségesek vagyunk.

A homeopátia ebben csodálatos. Egy betegségben szenvedtünk, de a tüneteink mégis mások voltak. A mi esetünkből is kitűnik, hogy a homeopátia nem diagnózist, hanem tünetet gyógyít. A diagnózisunk mi lett volna: felső légúti vírusos megbetegedés. A homeopátiás tünetünk amiben különböztünk : Lányom: változékonyság, szabad levegőt kíván, Fiam: gyenge, feküdni akar, Én: csontfájdalom.

Ne hagyjuk figyelmen kívül sosem a testünk üzenetét. Ha figyelünk a jelekre, és észre is vesszük ezeket a jeleket, sokkal gyorsabban és kíméletesebben tudunk meggyógyulni, mivel rögtön a legmegfelelőbb homeopátiás készítményt kapjuk.